Mért van hogy mikor bánattal teli szivem
minden,minden szomorúnek látszik körülöttem.
Szomorú hogy van kit szeretnek,
mert engem már senki sem szerethet.
Oda adtam szívm a nagy bánatnak,
mert már senki sem hív barátomnak.
Ő nem is tudja hogy szeretem,
minden nap csak érte epedem.
Vajon mit szólna ha érezné?
Megvetne,gúnyolna,élvezné?
Talán karjába zárna
Örökké szeretlek ,súgná fülembe.
De nem tudhatom,
nem is sejthetem,
Csak szerethetem.
|